Agra – legrandomabb nap Indiában meg a Taj Mahal

Két blogbejegyzés erejéig ugorjunk vissza szeptember elejére, amikor Sváb Tomival utazgattunk Indiában a Goa-Delhi-Varanasi-Agra-Leh útvonalon. Goaról, Delhiről és Varanasiről már felkerültek a bejegyzések, így most Agra következik, a mogul birodalom egykori fővárosa, mely otthont a világ talán legismertebb épületének, a Taj Mahalnak.

Varanasi után érkeztünk Agra-ba, az volt a terv, hogy a Taj Mahalt még az érkező tömeg előtt elkapjuk, persze ez sem teljesen úgy alakult, ahogy terveztük. A táskákat le akartuk adni az állomáson, de a csomagmegőrző zárva volt, úgyhogy hosszas alkudozás után átjutottunk a másik állomásra, ahonnan délután indul majd a vonatunk vissza Delhibe. Itt tapasztaltunk először (és mindezidáig utoljára) agresszevitást a tuk-tukosok között, mert az egyik elvitt minket volna tök olcsón és a kartellbe állt riválisai közül az egyik kirántotta a slusszkulcsát és eldobta. Furcsán kezdődött a nap… Az állomás után ismét tuk-tuk a Taj déli bejáratához, ahol reggeliző helyet kerestünk, és találtunk is a Taj Mahalra néző kilátással. Mikor felmásztunk a negyedik emelet után levő tetőteraszra jött a pincér és szólt, hogy monkey! monkey! mondtuk, hogy ok, tudjuk, vigyázni kell velük. aztán tovább mondta, hogy monkey! monkey! mi meg tovább bólogattunk, aztán egyszer csak fogott egy pálcát, amivel elkezdte csapkodni a falat és akkor vettünk észre, hogy a fejünk felett levő rácson kb 30 cm-re a fejünktől csücsült egy reggelire vágyó majom. A majom-incidens után megrendltük a három-fogásos reggelinket (omlett, mango lassi, muesli), amit egy kis chai-jal csapattunk le, igazán fejedelmi étel volt, nem is voltunk éhesek egy jó darabig.

Fejedelmi reggeli

Agraban erős a magyar forint

Mire Agraba értünk kezdtük megszokni, hogy hogyan kell bánni a sok-sok emberrel, aki dolgokat akar eladni, vagy nem, de az biztos, hogy a pénzedet akarja, a legjobb, ha valami tréfával a tudtukra adod, hogy nem is vagy olyan hülye túúúúrista, mint amilyennek nézed. Varanasiban, amikor ruhát akartak ránk sózni, akkor melltartót kerestünk, ezen még meg se rökönyödtek, de amikor 90DD-s méretet kértünk, akkor esett le nekik, hogy ugratjuk őket és rögtön könnyebben engedtek el. Agra-ban mindenki pénzt akart váltani nekünk, de mindenáron, úgyhogy elkértem a Tominál levő Mátyás királyos bankót és odaadtam nekik. Rögtön felajánlottak 4000 R-t érte (16 000 Ft-ot) mondtuk, hogy legyen 5, mert otthon sokkal többet ér, mondták, hogy ok, de elmennek megnézni. Addig mi tanakodtunk, hogy mi lesz, ha rájönnek, megnéztük, hogy merre kell futni stb. Aztán egy 10 perces várakozás után, amit a főpénzváltóval meglehetősen erőltetten nyugodt beszélgetéssel töltöttünk, mondták, hogy sajnos a bank nem fogad el magyar pénzt, ezért nem váltják be.

Turistáskodás

Ezt követően megnéztük a Taj Mahalt, ami tényleg szép, és hatalmas, és szép a park és szépek a környező épületek és tényleg nagyon turisták voltunk. Egy dolgot emelnék ki: az indiaik és a foreign tourist-ek megkülönböztetését: az indiai jegy 25 R, míg a foregin tourist 750 R, és a 25 R-ás árért az indiai turistákat más útvonalon terelik (a kevésbé szép helyeken…).

Utána elmentünk megnézni az Agra fort-ot, ami megintcsak szép és jó, majd mikor kiértünk elleptek minket a pénzünkért küzdő emberek. Egy gondolatom volt, hogy el innen. Mivel már láttunk egy puputeve szekeret, arra gondoltam hátha vannak elefántok is, főleg, hogy Tomi az Indiában töltött 9 hete alatt csak egyszer látott. Kerestünk egy tuk-tukot és mondtuk neki, hogy vigyen el egy elefánthoz, de igazihoz, ami nagy meg minden mondta, hogy 30 R, mondtuk, hogy hajrá. Majd egy kilométerrel odébb lerakott minket egy márványszobrásznál, és mondta, hogy itt vannak elefántok… Köszi… aztán a márványszobrászárussal megértettük a tuk-tukossal, hogy olyan helyre vigyen, ahol van igazi elefánt, mondta, hogy nem tud ígérni, de elvisz oda, ahol már látott, úgyhogy 15 perccel később Agra kellős közepén voltunk egy nagyon random helyen, ahol egy bronzból öntött kölyökelefánt méretű elefántot 20 000 dollárért még haza is vittek volna nekünk Európába. 

Turisták

Itt kerestünk egy kajáldát, ahol igyekeztünk olcsón enni, ez sikerült is, majd kértünk három sütit, ami összesen annyiba került, mint előtte az ebédünk… De finom volt.

A kiszáradt folyómederben

Le akartunk menni a folyóhoz megnézni onnan a taj-t, de nem akartunk átmenni a másik oldalra, ahol a kis park van, ehhez fogtunk egy tuk-tukot, de a szerencsétlen az istennek sem akartak megérteni, hogy mit akarunk, úgyhogy egy idő után kiszálltunk és az agra fort mellett lesétáltunk a folyómederbe. Itt a kiszáradt mederben emberek laktak és leginkább uborkát, vagy tököt termesztettek. Újabb tanúbizonyságot kaptunk az indiai vendégszeretről, ezúttal a legszegényebb rétegtől mégpedig frissen szedett uborka képében. Az ajándékot illik elfogadni és hálánk jeléül ott rögtön valatoztunk belőle, akkor hatalmas dilemma volt, hogy ez vajon mennyire biztonságos, mostanra azt hiszem gond nélkül elnyammognám egy egyszerű hámozás után.

Uborkatermesztés

Pénzkeresés

A meder után elmentünk az állomásra, de még volt kb. két óránk, úgyhogy próbáltunk nekem delhiből barodaba jegyet venni, de nem lehetett. Elkezdett szakadni az eső, olyan igazi monszúnosan. Nem túl meglepő módon megrohamoztak minket a helyi taxisok és az egyik el akart vinni minket shoppingolni és mondtuk, hogy nincs pénzünk,úgyhogy felajánlották, hogy keressünk velük pénzt: ők elvisznek minket boltokba, mi mindenhol 10 percet nézelődünk és boltonként 50 R-t vagyis 200 Ft-ot kapunk, átgondoltuk, átbeszéltük és döntöttünk, hogy nem is tudnánk jobban eltölteni az időt Agrában, mint pénzkereséssel. Az első bolt után kicsit megnyugodtunk, hogy nem elrabolni akarnak minket, úgyhogy a következőben már sztorink is volt, hogy mit akarunk, kinek mennyiért és miért lépünk le 10 percután. A körút végére szállást, ingyen kaját és napi párezer forintos fizut ajánlottak, ha vissza van kedvem menni az Indiában tartózkodásom ideje alatt. 

Ezt a sokfejű Ganeshat kellett volna megvennünk

Sokat beszélgettünk ennek a morális oldaláról, és arra jutottunk, hogy ha valaki commissiont kap azért, mert embert visz egy-egy helyre az ok, viszont kihasználni a bolttulajt, hogy előadjuk magunkat, mint ártatlan turista már nem ok dolog. Kicsit beleláttunk, hogy is működik a turizmus ipar Indiában, de köszönjük elég is volt belőle. És a kíváncsiságunkat is kielégítettük, hogy bevállaltunk egy ilyen dolgot.

Ezt követően visszavittek minket az állomásra, ettünk helyben, tehénszaron pörkölt földimogyorót, felvettem a cuccom és amikor oda akartam adni a maradék mogyorót a majmoknak, akkor a majomanya is meg én is eléggé betojtunk, ő szó szerint én meg csak ugrottam egy nagyot meg az egész bagázs elkezdett visítozni, mert azt hitték, hogy támadólag közeledem. Indiában az egyetlen nem barátságos állat a majom, de az is szent, úgyhogy bántani nem lehet.

Na, hát ez volt egy napunk Agrában, India és a világ egyik legáhítotabb turisztikai desztinációjában, de azt hiszem sikerült megfogni a dolgok kevésbé turista és inkább indiai oldalát. Hatalmas várakozásokkal indultunk vissza Delhibe, ahonnan másnap repültünk a Himalayaba, 3500 méter magasra.

A vasútállomáson