Delhi egy napban

10 körül megérkezett Tomi, akinek törölték a járatát Pune-ból, úgyhogy éjszaka eltaxizott Mumbaiba, hogy elkapjon egy másik járatot. A hotellánc general managere bemutatta a várost a térképen és letagadta, hogy metron keresztül meg tudjuk nézni, de Blanka erősködött, hogy meg lehet azt nézni metrón is, amire előásott egy térképet és bejelöltük a fő helyeket. Ezután reggeli a hotellánc másik hotelében a túlsarkon a tetőn terülj-terülj asztalkám, indiai módra, az indiai felső 10 millió tagjaival. Egyre jobban megszeretem a reggeli omlettet sok csípős paprikával. Jól bekajáltunk, hogy bírjuk az egész menetet, ez utóbb nagyon jó tervnek bizonyult.

Elindultunk a Red Forthoz, ami nagy és szép végtelen mennyiségű mókussal és olyan mint a képeken, (házi feladat mindenkinek rákeresni a google-n a képekért). Közös megegyezés alapján Tomival, ez volt a legkevésbé izgalmas dolog, amit láttunk ma. Tényleg vörös és tényleg erőd.

A Fort előtt, mielőtt még bementünk volna elkapott egy riksás fiú, aki ígért nekünk egy órás túrát 150-ért old delhiben és úgy sikerült lerázni, hogy majd ha kijövünk megyünk vele, és a jógyerek( aki 19 éves volt és már 6 éve tekerte a riksát) megvárt minket, úgyhogy uccu neki.

Elindultunk egy egy km-es utcán, amin minden volt:

• Bollywood mozi egy ősrégi antik épületben (de nem úgy kell elképzelni, mint Puskint…)
• McDonald’s family restarurant
• Jaini templom
• Mecset
• Hindu templomok és kis szentélyek
• Baptista temlpom
• Szikh templom (amiben tényleg ingyen kaja volt, mert a kijövő emberek majszoltak)

Aztán be a nagy a rengetegbe: a kis utcákba, ahol már csak gyalogosok meg biciklis riksák fértek el. Ekkor már javában szakadt a monszúneső, ehhez képest Tatán egy ártatlan nyári zuhé volt. Bementünk egy állami fűszergyár és nagykereskedésbe, ahol az emberek laktak, őrőlték a fűszert, zsákolták őket és vitték innen Jaipurba, Agrába és ide-oda Indiába. Ezen a környéken volt a 350 szobás hárem (ami mint kiderült a muszlim férfiak lakhelye és nőknek még távolról sem szabadott megkörnyékezni, nemhogy üzekedni…) Innen nagyszerű rálátásunk volt a fűszergyárra (mellettünk aludtak a konyhások, akik hajnalban megfőztek a dolgozóknak), illetve egy muszlim imahelyre és egész old Delhire. 

Fűszergyár és kereskedés Old Delhi muszlim részén

Panoráma a fűszergyár tetejéről mecsettel

Ezután következett a nap üzlete egy fűszer és teabolt. Végigmutatták a kb. 30 féle fűszert és 15 féle teát (pl. a teli hold fényében szedett fehér (?) teát), végül finom mango teát vettünk, de annyira el voltunk alélva a sok széptől és kedves bánásmódtól, hogy elfelejtettünk alkudni, de még így is kicsivel magyar ár alatt voltunk.

Indulás tovább riksával a wedding marketra a még mindig szakadó esőben ahol wedding saarit, meg mindenféle hozzávaló bizbaszt lehetett venni, ami itt igazán érdekes volt a végtelen mennyiségű elektromos kábel, ami elég jól türközte az átlag indiai rend és rendszer iránti igényeket (egyébként elég gyakoriak az elektromos tüzek).

Megérkeztünk a Jana-Masjid Mosque-hoz, ahova felváltva mentünk be, mert ha van nálad telefon vagy fényképező rögtön 1200 HUF az egyébként ingyenes belépés (a mi gépeink fényképező-potenciáljánál sokkal szebb képek találhatóak a nagy és hatalmas interwebs-en különösen ajánljuk a red fortra való kilátást). Mivel rövidgatyóban voltunk kaptunk egy cuki kis szoknyát egy „kedves” öreg bácsitól, aki nagyon jól tudta mutogatni az ujjával a pénz nemzetközi dörzsölését.

Elbúcsúztunk a kis barátunktól és a 40%-os borravalót is keveselte, de megígértük, hogy ajánlani fogjuk, tehát, ha valaki a Red Fort előtt áll és épp Old Delhibe akarja magát bevetni mindenképp keresse a 2012-ben 19 éves Rames, aki alább néz ki, nagyon hasznos tanácsokkal lát el és jó az angolja és még arra is felhívja a figyelmed, hogy hol vigyázz a zsebtolvajokkal (a mecsetben…). Mindezt 1000 Ft/óra/2fő tarifával borravalóval együtt. 

Ha Delhiben jártok Rameszt keressétek a Red Fortnál

Indulás tovább Humayum sírja felé, ami akármi is legyen, de a Lonely planet szépeket írt róla, taxival azonnal elvittek volna 2000 Ft-ért, de inkább metróztunk és kérdezgettünk local guy-okat, hogy merre-hova mindenki küldött a delhiben található sok síremlék közül ahhoz, amelyiket tudta, hogy merre van, De ennél kellemesebb meglepetés nem is érhetett volna minket, hiszen megtaláltuk, azóta se tudjuk kinek a síremlékét, de azt ránézésre is tudtuk, hogy a moghul építészet egy remeke, különösen amiatt, hogy itt még alkalmazták a red fortból is ismert vörös követ, de már vegyítették a Taj Mahalnál híressé vált fehér márvánnyal, egyébként olyan, mint a Taj, csak kicsiben és vörösben, csodálatos parkkal érdekes madarakkal és (figyu!) smároló indiai párokkal. Fun fact két oldala muszlim, két oldala hindu motívumokkal rendlekezik, de erre csak a biztonsági őr bájosan betanult szerinte 100 R-át érő (de csak 20-at adó) 5 perces idegenvezetéséből tudtunk meg. 

Egy mogul miniszter síremléke, a Taj Mahal egyik elődje vörös kőből és márványből

Vissza haza, újra elázás, a szakadó esőben 10 R-ért egy saroknyit riksázás a reggeliző hotelhez, hogy India legnagyszerűbb csirkéjét ehessük csapatival (ilyen tortilla szerű cuccal) és mellé egy kis nyers szeletelt lila hagymát és chilit rágcsáljunk. Búcsú Blankától, aki sikeresen megvette a  souvenireket és holnap megy tevegelni Jaipurba. Mi meg már zötykölődünk a vonaton Varanasi felé Svábbal a felső ágyakon miután sikeresen eltessékültek a helyünkön fekvő kedves, de hatalmas nénit, aki üres helyekre vadászott, úgyhogy befeküdt random aludni.

Megyünk tovább (újabb indiai fotós barátunk ujjával)